Bajban ismerszik meg az igaz barát - szól a mondás, amelynek valóságát most mindenki tesztelheti. Mert bajban van itt most mindenki, hiszen felborult a napi rutin. Leszámítva azt a szűk réteget, akik mondjuk egyébként is otthon dolgoztak, s a gyerek - ha van -, zseni és önállóan intézi az iskolát. 

Bajban van a családanya, akinek most egy időben és egy helyen kell lennie házvezetőnőnek, tanárnőnek, orvosnak, ápolónak, telefonos lelkisegélyszoglálatnak, informatikusnak, játszótársnak, s ha ez mind lement, úgy éjféltájt, akkor jön az, amihez szintén energia kéne: jó szeretőnek lenni.

Bajban van az apa, akinek be kell szállni a teendőkbe a felesége mellé, nincs most a megszokott szabadság, a nyugis kis kerti munka, a koraesti sportedzés, meg egy sör a haverokkal, mert hát az összezártságban mégiscsak ciki lenne a maga kikapcsolódását keresni, míg a másik megszakad.

Bajban van a nagyszülő, akinek elvonási tünetei vannak az unokák hiányától és még a kapuba se ülhet ki a megszokott módon sztorizgatni, mert a bérházbeli/utcabeli társaság veszélyes. 

Bajban van a boltos, gyógyszerész, orvos, ápoló, mentős és rendőr, mert fogy a türelem és az energia, túl sok az ügyfél, túl nagy a tempó, a hajtás.

Bajban van a tanár, akinek a képeségeit ki kell terjesztenie a digitális oktatásra, pedig évtizedek óta nyomja a frontális órákat - eddig jó volt az is. 

Bajban van Casanova, akinek be kell érni otthon az asszonnyal, nincs vadászidény.

Bajban van a kamasz, aki annyira menne bandázni, de helyette csak tovább kockul a gép előtt.

Bajban van az érettségiző, aki szanaszét zuhanva készülne arra, amiről nem tudja, hogy mikor és hogyan lesz, de a jövője áll vagy bukik rajta.

Bajban van a nő, akit szekál a férje, most nem tudja kizárni a lakásból, ő maga sem tud elszökni tőle. Összezárva kell vele élni, megalázások, bántások közepette. Talán végre válás lesz a vége...

Bajban van a gyerek, aki - ha nincs kert - a négy fal közé szorult. Mégnagyobb a baj, ha ez hatványozódik idegbeteg szülővel, neadjisten agresszióval. 

Bajban van a magányos időskorú, akinek eddig a boltba meg templomba járás jelentette a szórakozást, a tásadalmi kapcsolattartást. Most azt mondják, ne menjen, csak végszükség esetén. De mi a végszükség?

Bajban van munkaadó, akinek emberek sorsáról kell gondolkoznia, gondoskodnia egy egyre súlyosbodó gazdasági válságban.

Bajban van a színész, a mozis, a kereskedő, a kocsmáros, az éttermes, a fodrász, a fogorvos, a privát tanár és a privát bankár, a taxis, a dajka, a zenész, a könyvtáros, a rendezvényszervező, a személyi edző - tevékenységük a járvány idején veszélyes, nincs forgalom ezekben a szektorokban. 

Bajban van a táncos, s a sportoló, edzés nincs, bemutató, fellépés, összecsapás nincs, csak magányos munka, bezárva.

Bajban van a nehéz sorsú dolgozó, aki máris utcára került, mert megszűnt a munkaviszonya.

Bajban van a gyászoló, mert a temetésen nincs ki fogja a lobogót, nem jöttek el a rokonok. Hiszen önkéntes házi karantén és kijárási korlátozás van. 

Bajban van a jegyespár: két éve lefoglalták az ország legjobb esküvőhelyszínét, most pedig törölni kell a nagyobb összejöveteleket. Mikor lesz így lagzi?

Bajban van a várandós. Fél a szüléstől, lesz-e aki ellássa majd, jelen lehet-e a férje...egyátalán: addigra vége lesz-e ennek a rémálomnak?

Bajban van a húsvéti nyuszi, nem tudja még, hogy jön-e idén.............s talán még a Mikulás is bajba kerülhet....

Terjed a neten egy kedves kvíz, anyukák töltetik ki a gyerekeikkel, az anyukára vonatkozó kérdésekre felelő válaszokat kell beírni. Nekem eddig a háromból egyik gyermekemmel sikerült csak megcsinálni. Arra a kérdésre, hogy "Mit mondogat anya folyton?" a következő válasz érkezett 8 éves lányomtól: "Szeretlek". Ettől megnyugodtam és meghatódtam: ő így éli meg ezeket a napokat, ezek szerint sikeres az arra való törekvésem, hogy mindenki boldog legyen körülöttem. Hálás lehetek ezért a barátoknak, akik biztatnak - három gyerekkel, munkával a nagyamban a nap huszonnégy órájában, meg is zakkanhatnék -, a szüleimnek, akik türelemmel viselik a karantént, a férjemnek, aki töretlenül szeret, támogat, támaszom mindenben. S az exnek, aki meglepett azzal, hogy mennyire a gyerekei és mellettem áll, ha baj van. Leghálásabb a gyerekeimnek vagyok, akiktől a legtöbbet kapom, amit ember kaphat: végtelen szeretetet, megbecsülést. És ami szintén fontos számomra: visszaigazolást arról, hogy amit eddig szülőként csináltam, az jó volt. Rendben vannak, rendben vagyunk, és minden más is rendben lesz. A mi karanténunk nem rossz, csodás felismerések történnek. Talán máshol is, ahol úgy érzik baj van, nincs is akkora nagy. Vagy legalábbis kezelhető, megoldható, s erre a karantén éppen jó. Talán változni, változtatni kell, beszélgetni, megbocsátani, elengedni. Sokat nevetni. Rajtunk múlik. S mint minden, a baj is nézőpont kérdése.