2019. május 13. 09:43 - Kate Runner

Megfogta a kezem és a szívem majd kiugrott

Ismeritek azt az érzést, amikor lefekvés után az ágyban hozzátok ér, és a bőrötök találkozásának helyétől indulva végigszalad a testeteken a bizsergés? Imádom ezt! Azt is szeretem, amikor nyúzott állapotban vagyok, de bókot kapok: "de szép vagy", "milyen puha a bőröd" - és hasonlók. 

Ezeket a gyerekeimmel élem át nap mint nap. Több ez mint szeretet, még a szerelemnél is szebb és erősebb kapcsolat.

Amióta megszülettek, folyamatosan ismerkedünk, a három földre szállt kis angyalom bontogatja emberi mivoltát és rendszeresen meglepnek kicsi szívük, lelkük és gondolataik érdekes, sajátos vonásaival. Élmény felfedezni őket, látni és tapasztalni azt, hogy kik is ők valójában. Mert nem a mi pici másaink, ők szuverén emberkék, az édesanyjukhoz láncolva lelkük molekuláival - főleg gyermekként. 

Amikor rosszul voltam, mert boldogtalan párkapcsolatban éltem, azokból az időkből nem emlékszem ilyen csodálatos érzésre. Akkor - bármennyire próbáltam - , nem tudtam megfelelő nyugalmat sugározni feléjük, a napokat "túléltem" és nem "megéltem" családom körében. Talán ezért volt feltűnő az első este, amikor hárman maradtunk az ikrekkel: örökre belém ívódott az a meghitt érzés, ami akkor átjárt engem. És őket is. Akkor új időszámítás kezdődött. 

Eltelt öt év, azóta megkapták legnagyobb vágyukat, egy kistestvért, újra család lettünk, nagy család, ahol bizony cikáznak az őszinte érzelmek. Mert minden percben szeretet van, minden tettben és gondolatban is az van. És ennek jutalma az olyan este, mint a tegnapi, ami ezt a posztot ihlette:

Kincső tíz jó éjt puszit kért elalváskor, nem álltam meg húszig!

Csenge igényelt egy kis beszélgetést és simogatást, aztán mosolyogva aludt el ő is.

Dávid baba "apa és anya ágyában" királyfiként szunyókált már, amikor mellébújtam. Ekkor fordult egyet, megfogta az ujjaimat aprócska kezével. A szívem majd kiugrott. 

Senki nem tud úgy szeretni, mint édesanyját a gyermek és gyermeket az édesanyja. Nincs is fontosabb, amit adhatnánk gyerekeinknek, mint az őszinte és feltétel nélküli szeretetünk. Én ezt éreztem a bőrünk villanásából.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egynomesei.blog.hu/api/trackback/id/tr5014823112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása