Volt gond az önbizalmammal, többször, sok helyzetben, különböző emberi kapcsolatok során és az élet más és más területein. Kezdve a testvéri viszonytól az iskolán át a párkapcsolatokig. Ez persze lehet, hogy nem látszott, valamit mindig előhúztam a tarsolyomból, hogy leplezzem, de attól még így volt.

Végigkísérhet ez egy egész életet, s akadályozhatja, hogy igazán jó dolgok történjenek veled. Sőt, képes szörnyű kudarcokat okozni. Gondolj bele, hogy egy egyébként okos ember mit szenvedhet el egy elnyomó főnökkel szemben, ha nincs önbizalma, önbecsülése? Egy férfi micsoda bukásokat élhet meg az ismerkedés során, ha hiányzik a magabiztossága? - Ki szereti a teszetosza alakokat? - Vajmi kevesen. - Kinek jön be az örökké lehajtott fejű, magába roskadó, magát semmire tartó nő? - Pfff...

De lehet az is, hogy megérsz arra, hogy végleg elengedd a másoknak való megfelelésből fakadó gyengeségedet. Hogy elengedd a félelmedet attól, hogy nem vagy elég jó és elhidd: ha azt csinálod, ami neked jó, akkor az  boldoggá tesz téged  és ha boldog vagy, akkor gyönyörű, kiegyensúlyozott, vonzó is. Önbizalmat kapsz. Nők és férfiak, külsőségektől függetlenül, mindenki, bárki. 

Harminc évet kellett várnom arra az életemben, hogy legyen egy jó tanítómesterem ebben. Imádtam, amikor megtalált az a szerelem, aki végre ilyen volt. Nem érdekelte, hogy mit diktál a divat, hogy ki mit gondol, ki mit tart helyesnek. Zakót hordott pólóval akkor is, ha mások cikizték ezért. Mert őt nem a divat tette divatossá, hanem az, ahogy tudta viselni a ruhadarabot. Megmondta az igazságot, bármiről is volt szó. Még csak nem is kertelt. Mint a nagy művészek, úgy élt és én végre valami olyat tanultam egy férfitól, ami örökre megváltoztatott, jó irányba. Megtanultam, hogy bátran lehetek az, aki vagyok. Megtanultam, hogy szép vagyok akkor is, ha épp nem vagyok formában, de a lelkem sugárzik az arcomon. És azt is megtanultam, hogy szabad dühösnek, fáradtnak, szomorúnak lennem, vágyhatok egyedüllétre, mert ettől vagyok ember. Megtanultam, hogy kimondhatom, amit érzek vagy gondolok. Bármivel kapcsolatban. Aztán minden ösztönösre váltott, a "tanítás" már én magam lettem és mindez az életem összes területén megjelent. Csak ezt mutatom kifelé, nincs álarc, sosem. Ha valakivel azt kellene alkalmaznom, akkor nagy valószínűséggel egy beszélgetésnél nem tart tovább a kapcsolatunk.

Megtanultam mellette igazán jó nő lenni. S ez nem egyenlő az önteltséggel. Pontosan tudom, hogy hol a helyem a szépségideál-koordináta rendszerben. Valahol a középszint táján - ha csak a külsőt nézzük. De a külső nagyon kevés a boldogsághoz, a "jónőséghez". Egy az életével elégedett, a családját szerető, odaadó, a céljait ismerő, a külsejét elfogadó és önmagával szeretetben élő, a saját igényeivel tisztában lévő nőtől nincs vonzóbb egy igazi férfi számára.

Ne örülj a porszívónak, amit szülinapodra kaptál, ha te egy új parfümre vágytál! Ne nézz focivébét, ha fogalmad sincs arról, hogy mi a lesszabály! Ne vigyél haza sört, ha közben arról ábrándozol, hogy leszoktatod a sörözésről! Ne játszd meg magad az ágyban! Ne álmodd az ő álmát! Ne edd az ő kedvencét, ha te nem is szereted! Ne öltözz úgy, ahogy neked nem, de neki tetszik! És soha ne mondj le a szeretett sminkedről, amikor azt állítja, anélkül szebb vagy. Úgy vagy szép, ha boldog vagy: te tudod, hogy neked ehhez mit kell látnod a tükörben. 

Helyette inkább súgd meg, mondd meg neki, mire vágysz, ne kelljen szenvednie az ötleteléssel. Úgyis csak mellélő! Közöld, hogy te a meccs alatt inkább mást csinálnál, de utána randi az ágyban vagy a fürdőkádban! A sört csak szeretettel add, ha úgy nem megy, akkor hozzon magának. Vedd el az ágyban, ami neked jó - az lesz a legjobb neki is! Ismerd meg az álmaidat, tudasd vele, mik a céljaid! Kóstoltasd meg vele a te kedvenc ételeidet! Ne változz meg a kedvéért, hiszen ha ő másképp akar látni, akkor nem szerelmes beléd, a te igazi, saját valódba, hanem csak egy eszköz vagy. Ha mindezek után még mindig itt van, akkor bejött az őszinteség és mindenki boldog lehet, talán örökre. Nem vágyik másra a férfi sem, mindenki ezt a fajta “szabad boldogságot” keresi.

Megtanultam, hogy az önbizalmat nem kapjuk az élethez, de kialakulhat bennünk. Az mások által  jön el a találkozások, a tapasztalatok során, s hogy az önbizalom építőkövei például a fent leírtak is.

Sosincs késő elindulni ezen az úton.