Mit keres az életemben az egyik exnek a még korábbi exe? Hogy jön ahhoz ez az "istenverte" Univerzum, hogy az utamba ejti őt? Miért? Mit akar ezzel? 

Az őszinte emberi kapcsolatoktól nincs fontosabb az életben. Nincs az a karrier, nincs az a pénz, ami kárpótolná azt a boldogságot amit az ad, ha találunk egy szellemi, lelki, szerelmi vagy bármilyen társat, akivel jól egymásra tudjuk hangolni a frekvenciáinkat. Ez egyensúlyba állít minket és boldogok vagyunk tőle. Ilyenkor lehet azt érezni, hogy ebben a kapcsolatban minden a helyén van. Ezt már biztosan tudom, elég öreg vagyok, sokszor megtapasztaltam. 

De azért engem is meglep néha ez a "nagytudású" Mindenható. Néha nagyon furcsa találkozásokat generál. Történt egyszer, hogy összehozott az exem korábbi exével. Beküldött a munkahelyére, éppen vele kellett ügyet intéznem, ami olyan jól sikerült, hogy több "munka-program" után barátokká váltunk, pedig hamar eszméltünk mindketten, hogy ki is a másik személy. Azóta egy számomra igazán fontos ember lett belőle. Nem megyek bele a részletekbe, mindenki tudja, legalábbis remélem: az a barát, akire tényleg mindig, mindenben számíthatsz és mindig őszinte veled. - Tehát dolgom van vele - nyugtáztam, miután ez így alakult. Alap tételem ugyanis, hogy semmi sem történik az életben ok nélkül. Így vannak a találkozások is. 

Úgy élem meg, hogy minden új ember ad valamit a személyiségemhez, nem véletlenül kaptam őt az utamba. Az a teendőm vele, hogy tanuljak tőle. Vagy az, hogy fejlődjek általa, az, hogy elbukjak miatta, az, hogy ebből felállva még erősebb legyek, esetleg az, hogy ő maga erősítsen meg. Vagy az, hogy szeressem, s hogy szeressen, vagy hogy felemeljük egymást, hogy számíthassak rá s ő énrám. Esetleg az, hogy új érzéseket találjunk és tapasztaljunk. Hogy barátok legyünk, vagy szerelmesek egy időre, aztán meg társak egy életre vagy épp az ellenkezője, örök emlékek csupán. 

Az exem exével úgy alakult, hogy mindketten egymástól függetlenül úgy gondoltuk, megér a másik ember egy lehetőséget. Pedig mindketten elmenekülhettünk volna ez elől, hiszen rivalizálás, ellenszenv, de lehetne még sokféleképpen nevezni azt az a negatív érzést, ami két nő között hasonló helyzetben simán elhessegethetne mindenféle ismerkedésre irányuló gondolatot. Nekünk viszont jól működtek az ösztöneink és nem így tettünk. Inkább beszélgettünk. Őszintén. Amiből barátság lett. Közben lassan mindkettőnk lelke meggyógyult a közös ex okozta sebekből. A miértekre egymás segítségével is választ kaptunk. 

Mi a tanulság ebben? 

Sokan elzárkóznak bizonyos emberektől ezért vagy azért, különböző okokkal. Talán mert azt gondolják, nem tudnak megbocsátani, vagy mert nem akarják tisztázni a helyzetet, nem hajlandók megvizsgálni önmagukat. Vagy egyszerűen csak félnek. Pedig nem kellene! Érkezhetnek így jó meglepetések az életünkbe, amelyeket egyáltalán nem várnánk, álmainkban sem gondolnánk. 

Ilyen ez az Univerzum, tudja a dolgát: olyan lapokkal dobálózik, amit ép ésszel néha már nem lehet követni. De lehet, hogy nem is kell mindent túlgondolni. Csak engedni, hogy megtörténjen. Ha ettől boldog ez az "istenverte" Univerzum, akkor legyen! Amikor jól sül el a varázslat, még meg is köszönöm neki. Amikor meg nem, akkor kicsit olyan érzés, mint akit agyonvertek, de mindig jön egy új nap....